emlékek

Tél volt,a kandalló előtt ültek,melegen ropogott a tűz,lábuk belesüppedt a puha krémszínű szőnyegbe,kezükben forró epres tea gőzölgött,néha haraptak egyet a fahéjas sütiből..szaladgáltak a gondolatok a fátyolfényű szobában...

-Emlékszel?

-...(a lány kérdő barna tekintettel nézett rá)

-Mikor először találkoztunk..hatalmas pelyhekben hullott a hó egy tárgyaláson voltam,késő délután végeztem és beugrottam a kedvenc kávézómba,megittam a megszokott kávém,megnéztem az emailjeim és pár utcával arébb lévő parkolóház felé vettem az irányt.Gondolataimba mélyedtem egy lányról,akibe majd beleszeretek egyszer,az előző éjjel álmodtam róla.Előtte nem érdekelt a szerelem,volt pár barátnőm,de nem éreztem a varázst,de mikor azon azon az éjjelen megláttam azt a lány..(a fiu szeme a távolba nézett,a kandallo vörösen lángolo fényébe, gondolataiban az álmot látta).

fékcsikorgás

máár szürkület volt,az utcán égett a közvilágítás,a csattanás felé kaptam a fejem és megláttalak a földön,a roncsolódott autó elött,odaszaladtam,kisímítottam arcodból a hajadat és elakadt a lélegzetem,gyönyörű voltál ,hirtelen rengeteg ember lett mellettem,zajongtak,jajjgattak..eleredt az eső...

meleg volt ahhoz,hogy hulljon a hó-az amugy sem illetve volna az alkalomhoz-,de elég hideg hogy iszonyatos tüdőgyulladást kapj.Óvatosan felemeltelek a földről és a kocsimhoz siettem,lassan befektettelek a hátsó ülésre,a kíváncsi embertömeg felénk vette az irányt.Nem tudtam ésszerű e amit csinálok,de bevágódtam az első ülésre és rátapostam a gázra.Halkan dübörögtek a ritmusok a rádióban,gondolataim vadul cikáztak.Az egyetlen fényforrás a rádió órakijelzője volt,ami 19:02 percet mutatott.

Megérkeztünk hozzám.Kiemeltelek és felcipeltelek a lépcsőn,lefektettelek az időksorán kopottá vált fotelomba ,betakartalak és főztem egy fahéjas teát.Mikor visszatértem a két bögrével,összehúzódzkodva ültél,szemed csillogott a halvány lámpafényben.Szerencsére nem esett bajod és kisebb horzsolásokkal megúsztad az egész balesetet.Túlreagáltam.Valami megfoghatatlant éreztem,ahogy az aszfalton feküdtél,mintha kötelességem lett volna,hogy megmentselek,mintha előre íródott volna az egész.Azóta minden nap vigyázok rád,hiszen az életem része lettél.