filmszakadás.
tyüühaa
sohasohasohaa
lányook<3
'Az elhagyott hitek,
Budapesti lámpa fény, mardosó hideg,
Félelem a napoktól a karcoló ideg,
Az elfojtott érzések, harcoló szívek.
El suhannak az évek az ablakból integetnek,
Örülnek a bűnösök mer' végre kint lehetnek.
Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz...'
Budapesti lámpa fény, mardosó hideg,
Félelem a napoktól a karcoló ideg,
Az elfojtott érzések, harcoló szívek.
El suhannak az évek az ablakból integetnek,
Örülnek a bűnösök mer' végre kint lehetnek.
Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz...'
először álmodtam vele,legalábbis először álmodtam úgy róla,hogy reggel is emlékeztem.
Egész éjjel hánykolódtam az éberség és az álom között,az álom többi része homályos,a lényeg mégis meg van.A jelen irónikus kivetítése,a lényeg:hogy elvesztem.Az álomképben ugyanugy elveszítettem,mint a valóságban,borzalmas volt.Könnyes szemmel,heves szívdobogással ébredtem,és gúnyosan mosolyogtam,miközben a könnyek csak potyogtak.
Egész éjjel hánykolódtam az éberség és az álom között,az álom többi része homályos,a lényeg mégis meg van.A jelen irónikus kivetítése,a lényeg:hogy elvesztem.Az álomképben ugyanugy elveszítettem,mint a valóságban,borzalmas volt.Könnyes szemmel,heves szívdobogással ébredtem,és gúnyosan mosolyogtam,miközben a könnyek csak potyogtak.
felsérti a hó dermedt kezem,és most az egyszer élvezem.
azt hittem elmúlik a fájdalom,de nem,valahogy egyre rosszabb.
azt hittem elmúlik a fájdalom,de nem,valahogy egyre rosszabb.
félekfélekfélek.
"Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen. Csak sokára azt mondanám: Semmiség, csupán múló szerelem. S nem venné észre senki, hogy könnyes lett két szemem.Kacagva búcsúzok el, de a hangom remeg.Mosolygok az utca sarkáig, befordulok és letörten nyúlok szememhez.Ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, lehajtott fejjel annyit mondanék: Semmiség, csupán az életem."
borzalmas volt.olyan erős volt a légszomj,és a szívem kezdett belefáradni,hogy minden másodpercben háromszor többet ver,mint kéne neki.
nemtudom mi a jobb,hogy eddig szinte egész nap fáájt,de csekélyebb mértékben vagy az hogy mostmáár csak óránkét tör felszínre,akkor viszont borzasztó erősen,éés belülről marcangol.
kérekszépen egy új szívet!
nemtudom mi a jobb,hogy eddig szinte egész nap fáájt,de csekélyebb mértékben vagy az hogy mostmáár csak óránkét tör felszínre,akkor viszont borzasztó erősen,éés belülről marcangol.
kérekszépen egy új szívet!
~
Boldog születésnapot Robertó!<3
'Vége lett mindennek, amit én a jövőtől reméltem. Vége lett annak is, amilyen én azelőtt voltam. Azt hittem, előbb-utóbb majd túlteszem magam rajta, és meg is próbáltam, de aztán egyáltalán senkit nem érdekelt, ki vagyok én valójában. Egyetlen férfi sem volt kíváncsi rám, én meg bebújtam a csigaházamba. Erre én ezen a hétvégén jöttem rá, és ezt a felismerést még mindig nem egészen emésztettem meg.'
szorítja a szívem
ironikus volt minden.
ahogy ott ültem,a jéghideg,átfagyott betonon,a szürkeségben,levegő után kapkodva..
felhorzsolt tenyérrel,kipirosodott arccal,amin lassan végigfolytak a könnycseppek,az enyémek.
megsérültem,ésmostmár nem csak belül,hanem kívül is
ahogy ott ültem,a jéghideg,átfagyott betonon,a szürkeségben,levegő után kapkodva..
felhorzsolt tenyérrel,kipirosodott arccal,amin lassan végigfolytak a könnycseppek,az enyémek.
megsérültem,ésmostmár nem csak belül,hanem kívül is
'Súgok valamit, mit nem hall senki sem.
Ölelek valakit, aki nincs is itt mellettem.'
újra a 'régi' altatódal.
megváltozott érzéssel,de még mindig hallgatom,és most amikor csak lehet:a buszon,órákon,délután,tanulás közben,lefekvés előtt,olvasás közben,elalvásnál és még éjszaka is ez a dallam dobogtatja a szívem.
Könnybelábad a szemem,ahogy eszembe jutnak azok a nyári esték,mikor egy pokróccal kiültem a teraszra és a hullócsillagokat látván,rád gondoltam,hogy egyszer majd együtt fogunk,ugyanígy ülni,csak közben átölelsz,megpuszilod a számszélét,és én elhiszem,hogy ez örökre így marad.
de talán sosem lesz már így.
megváltozott érzéssel,de még mindig hallgatom,és most amikor csak lehet:a buszon,órákon,délután,tanulás közben,lefekvés előtt,olvasás közben,elalvásnál és még éjszaka is ez a dallam dobogtatja a szívem.
Könnybelábad a szemem,ahogy eszembe jutnak azok a nyári esték,mikor egy pokróccal kiültem a teraszra és a hullócsillagokat látván,rád gondoltam,hogy egyszer majd együtt fogunk,ugyanígy ülni,csak közben átölelsz,megpuszilod a számszélét,és én elhiszem,hogy ez örökre így marad.
de talán sosem lesz már így.
próbálok elnézni az emberek mellett,összemosódik minden,mintha céltalanul bolyonganék valahol.És figyelek mindenkire,vagyis próbálok,bár talán már az sem érdekel.mindig oda jutok,hogy bambulok éés csak egy összemosódott fájdalmas maszlag van a fejemben.és belülről marcangol,de nagyon erősen.kívülről csak a kábulat.
azt mondta anya,hogy keserű vagyok,tudod mit? lehet.
~
ésigen nagyszerű a fel-fel törő szédülés és hányinger.
azt mondta anya,hogy keserű vagyok,tudod mit? lehet.
~
ésigen nagyszerű a fel-fel törő szédülés és hányinger.
o igen.
nap,mint nap újra feltört az égető,fájdalmas üresség,a hiány.Képtelen voltam nem rád gondolni,aztán kezdtem rájönni,hogy felesleges.Elfecsérelt perc volt,az összes.Mostmár másként lesz.Ködbe burkollak,igen elhomályosítalak,falat fogok képezni közéd és a szívem közzé,de örökké szeretni foglak ez egészen biztos,de majd csak akkor hagyom felszínre törni,mikor érdemes lesz,és kevésbé fájdalmas.
nap,mint nap újra feltört az égető,fájdalmas üresség,a hiány.Képtelen voltam nem rád gondolni,aztán kezdtem rájönni,hogy felesleges.Elfecsérelt perc volt,az összes.Mostmár másként lesz.Ködbe burkollak,igen elhomályosítalak,falat fogok képezni közéd és a szívem közzé,de örökké szeretni foglak ez egészen biztos,de majd csak akkor hagyom felszínre törni,mikor érdemes lesz,és kevésbé fájdalmas.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)