a legkomolytalanabb komolytalansággal kizárlak erre az egyetlen egy napra az életemből,s talán mégsem.

szeretlek*

'..nem tudok tovább szenvedni.Ha fájnia kell,akkor most fájjon.-mondtam.Mert előttem áll az egész élet,és a lehető legteljesebben ki akarom használni.Ha választania kell,hát válasszon hamar.Én várni fogom.Vagy elfelejtem.A várakozás fáj.A felejtés is fáj.De minden szenvedés közül a legrosszabb,ha nem tudjuk,hogy döntsünk.'

újra és újra belémhasít a gondolat,hogy talán soha nem lesz velem.

~félek

akkor karácsony:)

nem leszek lehangoló és ünneprontó,megpróbálok boldog lenni,bár ez a karácsonyi nem lesz olyan,mint az összes eddigi..

inkább kívánok,hátha mégis teljesülnek a karácsonyi kívánságok:

Robertó♥

hazudtam neki.
nem magam miatt,hanem miatta.Tudom,hogy érezte,mindig megérzi.De muszáj volt azt mondanom,hogy semmi baj.Nem akarom,hogy miattam aggódjon,hogy fárasszam őt a hülyeségeimmel,nem.Annyira szeretném már,hogy végre velem legyen,éés magához szorítson,hogy érezzem soha többé el nem enged.

~

Nem tudom mi van velem.Komolyan félek este bemenni a szobámba és egyedül aludni.Remegni kezdek,és rendszertelenül veszem a levegőt,ha szerelmes párokat látok.

rendezni kéne a dolgokat,csak valahogy nem megy,gyenge vagyok hozzá.

hihetetlen,hogy még mindig érzem.
nem múlik el idővel sem
minden mp-ben bevillan,hogy mi lesz,ha vége.
mi lesz,ha tényleg azt mondja elég.
lehet,hogy az lenne a leghelyesebb,de talán beleroppanék.
mostmár tényleg nagyon szeretlek!

mégmindig félek,hogy elveszítelek téged.

a legeslegjobb az egészben,hogy talán megnyugszom végre.

talán.

kimentem a folyosóra,kinéztem az ablakon:hofehér volt minden és lassan szállingózott a hó.Nem tudtam visszatartani a könnyeimet,már nem,valahogy a nyakamba zúdult minden.Nem akartam,hogy gyengének lássanak,hogy előttük kelljen sírnom,nem.Gyorsan letöröltem a könnyeimet és bementem órára.
már nem bírom sokáig.

sajnálnám,ha hülyeséget csinálnék.

szeretlek

hihetetlen:|

ezt a pár hetet már fél lábon is kibírjuk.
és találkozunk.
és szeretem.
és nem fog érdekelni senki.

ha összetörök,az is az én bajom lesz,

de nem lesz ilyen. szeretlek

köszönöm bogi!<3

majd én leszek a legeslegboldogabb.

Az vagy nekem,mi testnek a kenyér
a tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény,kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop,eltemet,
csak az enyém légy,néha azt szeretném,
majd,hogy a világ lássa kincsemet,
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más,nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Shakespeare:Az vagy nekem

~

félek,hogy elveszítelek,pedig tényleg szeretlek.

belekábulook*

síróógörcs.
légszomj.

nem akartam ismét.
nem is tudom,hogy valóban az e.

csak lehet,hogy nem éppen normális,hogy megnézem előre az órarendjét,keresem a szememmel,minden percben,és a szívem olyan hangosan táncol mikor meglátom,hogy nem hallok semmit.fogalmam sincs,hogy mi lesz.nem kéne megint egy ilyet elkezdenem,nem kéne megint magammal küzdeni és küszködi,de talán már késő,talán ismét megtörtént.beleszerettem,anélkül,hogy különösebben ismerném.
talán!

kétségtelenül kell az a teleportálo,de mostmár nagyon.


azt hiszem tényleg szeretem.

mégmindig légszomj.szerintem egy darabig marad is.