megemészt a fájdalom,lassan mindenhol ott van,az egész testemet kezdi ellepni,és a legerősebb a szívemnél,ha van még egyáltalán olyanom.és igen nyavalyogni fogok,mint akinek nincs jobb dolga,nem lesz tőle sokkal jobb,de jól esik.
tudod,akkor a legrosszabb,mikor gondolkozni kezdek,mint mindig mikor egy picit is egyedül maradok,és nem lesz jó,mert ma is itthon vagyok,mert ismét hőemelkedésem volt,és fáj a fejem,mint minden más is.emberek közé kell mennem,holnap.és továbbra is erős maradok,mert muszáj,de tudom,hogy egyszer majd úgy is jobb lesz,mindig jobb lett,máskor is fájt már,csak nem ennyire.
légszomj.

csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem

hazudok a nagyvilágnak.
hazudok mindenkinek .
olyannak mutatom magam aki nemvagyok,
erősnek.

csak igazságszerint nemtudom meddig bírom.

je t'aime♥R.

mégmindig.

Rossz napom volt,így indult az egész,azt hittem ezt is 'kinövöm',hogy ezen is csak továbblépek,és megint minden a régi,de mégsem.Mégmindig,naponta többször rám tör a rossz kedv,a szomorúság,a vágyakozás..és ha elkondolkozom a dolgokon,csak rosszabb lesz,nemtudom.

"Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon."

emlékek

Tél volt,a kandalló előtt ültek,melegen ropogott a tűz,lábuk belesüppedt a puha krémszínű szőnyegbe,kezükben forró epres tea gőzölgött,néha haraptak egyet a fahéjas sütiből..szaladgáltak a gondolatok a fátyolfényű szobában...

-Emlékszel?

-...(a lány kérdő barna tekintettel nézett rá)

-Mikor először találkoztunk..hatalmas pelyhekben hullott a hó egy tárgyaláson voltam,késő délután végeztem és beugrottam a kedvenc kávézómba,megittam a megszokott kávém,megnéztem az emailjeim és pár utcával arébb lévő parkolóház felé vettem az irányt.Gondolataimba mélyedtem egy lányról,akibe majd beleszeretek egyszer,az előző éjjel álmodtam róla.Előtte nem érdekelt a szerelem,volt pár barátnőm,de nem éreztem a varázst,de mikor azon azon az éjjelen megláttam azt a lány..(a fiu szeme a távolba nézett,a kandallo vörösen lángolo fényébe, gondolataiban az álmot látta).

fékcsikorgás

máár szürkület volt,az utcán égett a közvilágítás,a csattanás felé kaptam a fejem és megláttalak a földön,a roncsolódott autó elött,odaszaladtam,kisímítottam arcodból a hajadat és elakadt a lélegzetem,gyönyörű voltál ,hirtelen rengeteg ember lett mellettem,zajongtak,jajjgattak..eleredt az eső...

meleg volt ahhoz,hogy hulljon a hó-az amugy sem illetve volna az alkalomhoz-,de elég hideg hogy iszonyatos tüdőgyulladást kapj.Óvatosan felemeltelek a földről és a kocsimhoz siettem,lassan befektettelek a hátsó ülésre,a kíváncsi embertömeg felénk vette az irányt.Nem tudtam ésszerű e amit csinálok,de bevágódtam az első ülésre és rátapostam a gázra.Halkan dübörögtek a ritmusok a rádióban,gondolataim vadul cikáztak.Az egyetlen fényforrás a rádió órakijelzője volt,ami 19:02 percet mutatott.

Megérkeztünk hozzám.Kiemeltelek és felcipeltelek a lépcsőn,lefektettelek az időksorán kopottá vált fotelomba ,betakartalak és főztem egy fahéjas teát.Mikor visszatértem a két bögrével,összehúzódzkodva ültél,szemed csillogott a halvány lámpafényben.Szerencsére nem esett bajod és kisebb horzsolásokkal megúsztad az egész balesetet.Túlreagáltam.Valami megfoghatatlant éreztem,ahogy az aszfalton feküdtél,mintha kötelességem lett volna,hogy megmentselek,mintha előre íródott volna az egész.Azóta minden nap vigyázok rád,hiszen az életem része lettél.

több liter tea,divatlapok szanaszét,dvd,újságcafatok,zümmögő rádio

10nap 'egyedül',megprobálom kihasználni:)

jonyaralást anyáék:]

Bocsánat!

Iszonyatosan sajnálom,annyira hülye voltam,csak túl sokat gondolkoztam az egészen.
Nem is akartam elmondani,de rögtön észrevetted,hogy nem stimmel valami.
Miután elküldtem,tudtam,hogy hülyeség volt,mert abból amit írtál,éreztem,hogy fájt.Nem akartalak bántani,nem akartam,hogy fájjon,a legutolsó dolog lenne,hogy fájdalmat okozzak neked.
Soha többet,megígérem.

Közelebb..és várunk,amíg csak szükséges.

utóirat: szeretlek!

hiábaa

nem fogok beleTÖRŐDni!
még szép,hogy nem,amííg bírom..

ijesztő és egyre jobban elhatalmasodik az érzés,a kétségbeesés.


'Hiába keresem, nem látom őt
Őt, csak őt, csak őt keresem én
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
Szerelemben élni volna jó!'


~

*1 4 6*(L)

újra hétfő,újra órák,tanárok,újra sok ember, újra utálom

nehézlesz.

szavakkal már nem tudom kifejezni

~fáj

jol vagyok

igazán,ne aggódj miattam,csak akkor fáj,mikor lélegzem..
máár történhetne valami jo is!

elment fölöttem a szünet úgy,hogy szinte semmit nem tanultam,pedig lett volna mit.De nem bánom,mert életem legjobb ősziszünete volt(L)

És tényleg kéne már tanulnom valamit,mert holnap ilyenkor már ajajj:/
De egyszerűen rohadt lusta vagyok,vagy inkább nagyon nincs szorgalmam.
Megint az utolsó percben fogok kapkodni.