Az vagy nekem,mi testnek a kenyér
a tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény,kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop,eltemet,
csak az enyém légy,néha azt szeretném,
majd,hogy a világ lássa kincsemet,
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más,nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Shakespeare:Az vagy nekem

~

félek,hogy elveszítelek,pedig tényleg szeretlek.