nap,mint nap újra feltört az égető,fájdalmas üresség,a hiány.Képtelen voltam nem rád gondolni,aztán kezdtem rájönni,hogy felesleges.Elfecsérelt perc volt,az összes.Mostmár másként lesz.Ködbe burkollak,igen elhomályosítalak,falat fogok képezni közéd és a szívem közzé,de örökké szeretni foglak ez egészen biztos,de majd csak akkor hagyom felszínre törni,mikor érdemes lesz,és kevésbé fájdalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése