megváltozott érzéssel,de még mindig hallgatom,és most amikor csak lehet:a buszon,órákon,délután,tanulás közben,lefekvés előtt,olvasás közben,elalvásnál és még éjszaka is ez a dallam dobogtatja a szívem.
Könnybelábad a szemem,ahogy eszembe jutnak azok a nyári esték,mikor egy pokróccal kiültem a teraszra és a hullócsillagokat látván,rád gondoltam,hogy egyszer majd együtt fogunk,ugyanígy ülni,csak közben átölelsz,megpuszilod a számszélét,és én elhiszem,hogy ez örökre így marad.
de talán sosem lesz már így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése