halucinácio

és még mindig az éltet,hogy majd egy nap majd előtűnsz a semmiből,tudod,mint a filmekben,és azt mondod,hogy sajnálod,hogy megbántad,és engem semmi nem fog érdekelni,csak annyit mondok ,hogy köszönöm,és megölellek,hiszen erre várok több,mint fél éve.
Hogy egy reggel,ne a fojtogató fájdalomra kelljek,hanem arra,hogy mellettem fekszel,hogy megpusziljalak és a füledbe súgjam,mennyire szeretlek.Hogy a langyos nyári estéken veled várjak egy hullócsillagot,hogy kézenfogva sétáljunk,nevessünk,hogy megpuszilhassam a szádszélét és átéljük a sok-sok eltervezett dolgot..de aztán feleszmélek,hogy ezek csak vágyak,gondolatok,kívánságok,amik talán soha nem teljesülnek.

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.

~a szívem nemtudja megérteni.