égetett és mart,marcangolt-mennyire ironikus
ahoogy ott ültem a jéghideg földön,könnyes szemekkel a holdat néztem,mennyire más volt nyáron..
éés annyira naiv vagyok,hogy még mindig szeretem,hogyha ugyalakulna még mindig megtudnék bocsátani,még mindig ő a legfontosabb,pedig tényleg nem érdemli meg
vagy talán..én érdemlem ezt,azt hogy szendvedjek miatta
és nem érdemlem meg..meglehet,nemvagyok tuljo hozzá..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése